A Baltikumban jártunk

Három év elteltével ifjúsági zenekarunk ismét Észtország felé vette az irányt, hogy egy négynapos fesztiválon vegyen részt július 30. és augusztus 3. között Tartuban, az ország második legnagyobb városában.
A közel két napig tartó út július 28-án délelőtt 10 órakor vette kezdetét. Másnap reggel már Litvániában, Kaunasban álltunk meg egy hosszabb, kilenc órás pihenőre. Klement Zsuzsi és Zelman Ajgül előzetes felkészülésének köszönhetően egy nagy séta keretében megtekintettük a város főbb látnivalóit. A maradék időt saját kedvünkre tölthettük el. Egy jóleső meleg ebéd elfogyasztása után végül szinte az egész zenekar a bevásárlóközpont bowling pályáján kötött ki, és ott közös játékkal ütötte el a fennmaradó órákat.

Estefelé folytattuk utunkat Tartuba. Csütörtökön a kora reggeli órákban érkeztünk meg a fesztivál városába. A következő napokban a fellépéseké volt a főszerep. Pénteken kétszer is koncerteztünk, egyszer délután, egyszer pedig este. Szombaton délután a fesztiválon részt vevő zenekarok zenés felvonulásán vettünk részt, majd a többi zenekarral közösen eljátszottunk három művet az érdeklődőknek. A napot egy újabb fellépéssel fejeztük be. Vasárnap délután adtuk az utolsó koncertünket a fesztivál színpadán. A négynapos rendezvényt egy, a tartui és a meghívott zenekarok tagjaiból toborzott gálazenekar műsora zárta, melyben többen részt vettünk tőlünk is. Újra megtapasztalhattuk a határokon átívelő közös zenélés örömét.

Krcsméri János karnagy úr áldozatos és eredményes munkájának köszönhetően minden fellépésről elmondható, hogy igazán jól sikerültek. Sok próba előzte meg ezt az utazást, kellően felkészültünk, és minden egyes alkalommal igyekeztünk kihozni magunkból a maximumot. Úgy gondolom, ismét sikerült Tótkomlós és egyben Magyarország hírnevét is öregbíteni, és megmutatni magunkat a „világnak”. Sosem lehet tudni, kikkel találkozik az ember egy ilyen utazás során. Nem csak a tartui közönségnek adhattunk számot tudásunkról, hanem a vendégzenekaroknak is, többek között testvérvárosunk, Neunkirchen am Brand zenekarának, egy lett zenekarnak, és más észt együtteseknek. Legnagyobb meglepetésünkre pedig teljesen véletlenül magyarokkal is összefutottunk. Ki üzleti okokból, ki kirándulás, ki pedig munka céljából tartózkodott éppen Tartuban. Nagyon megörültünk egymásnak, és nyugtáztuk, hogy magyarokba bizony a világon mindenhol bele lehet botlani. A legjobban viszont attól esett le az állunk, hogy egyiküket rokoni szálak fűzik Tótkomlóshoz. Ki gondolta volna, hogy pont Észtországban találkozunk?
A sok fellépés mellett természetesen jutott idő a különféle nevezetességek megtekintésére, művelődésre és szórakozásra is. Lehetőségünk volt ellátogatni a Tartuhoz közeli Äksiben található jégkorszak múzeumba, ahol egy rendívül színvonalas és interaktív kiállítás mutatta be a Föld történetében bekövetkezett jégkorszakok kialakulását és annak a tájra, élővilágra, emberre gyakorolt hatásait. Ezután pedig az Äksi mellett elhelyezkedő Saadjärv tavon hajókázhattunk.

A fesztivál vége után a hétfői nap teljesen szabad volt, épp ezért tökéletesnek bizonyult arra, hogy megragadjuk a talán soha vissza nem térő alkalmat, és Tallinnból átutazzunk a finn fővárosba, Helsinkibe. Hajnalban indultunk busszal Tartuból Tallinnba, ott hajóra szálltunk, és 1 óra 40 perc alatt átszáguldottunk a Balti-tengeren. A hajó hátsó fedélzetén állva érzékelhettük csak igazán, mekkora sebességgel haladunk: a szél úgy süvített, hogy alig bírtunk megállni a lábunkon, néha egy-egy nagyobb vízfröccs érkezett a nyakunkba, és láthattuk a hatalmas habokat és hullámokat, amelyeket magunk után hagytunk. A parthoz közeledve már feltűntek Helsinki gyönyörű épületei a reggeli napfényben, melyeket később közelebbről is megcsodálhattunk. A város nevezetességeinek bemutatásában a tartui zenekar egyik tagja, Martin Link volt segítségünkre, akinek édesanyja kárpátaljai származású, így folyékonyan beszél magyarul. Sétáltunk a szép, tiszta és nyugodt belvárosban, megtekintettük a monumentális evangélikus Székesegyházat és Észak-Európa legnagyobb ortodox templomát, az Uszpenszkij Katedrálist. Kikötőről kikötőre jártunk, csak ámultunk a rengetegféle hajó láttán. Azért azt el kell mondani, hogy Helsinki árai egyáltalán nem hasonlíthatók a mieinkhez, így ez is meglepetésnek számított, csak sajnos a kellemetlenebb fajtából. Este 8 órakor indult vissza a hajó Tallinnba, amelyre mindenki fáradtan, de élményekkel teli szállt fel. Szerencsére a tartui esős és hűvös időjárást napsütés váltotta fel, így ebből a szempontból is remekül sikerült ez a nap.

Másnap az utolsó Tartuban elfogyasztott reggeli és egy kis bevásárlás után dél körül hazaindultunk. Szerdán reggel érkeztünk Krakkóba, ahol csakúgy, mint három éve, most is megálltunk egy kilenc órás pihenőre. Abban az étteremben ebédeltünk meg, amelyben legutóbb, és amelynek az átadó ünnepségén volt szerencsénk akkor koncertet is adni. A fogadtatásban most sem csalódtunk. Ezután városnézésre mentünk, ellátogattunk a krakkói királyi palotába. Sajnos azonban amilyen jó időnek indult reggel, annyira elromlott a délután folyamán. Olyan hirtelen szakadt le az ég, hogy lehetőségünk sem volt előtte visszajutni az étterembe, és, ahogy az ilyenkor lenni szokott, csak kevesen vittünk magunkkal esernyőt, így mondhatni, hogy bőrig áztunk. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ez bárkiben rossz emlékként maradt volna meg, hiszen együtt éltük át ezt is, és jót nevettünk azon, kiről hogyan és hol csöpögött a víz. Az étteremben aztán rendbe tettük magunkat, átmelegedtünk, és este nekiindultunk az utolsó hazafelé tartó szakasznak.

A kilencnapos kiruccanás után csütörtök reggel szerencsésen hazaérkeztünk.
A karnagy úron kívül köszönjük Kármán Csabáné Andi néninek és Szűcs Istvánnak a sok segítséget az utazás során és annak előkészítésében is, és Kármán Csabának a kinti élmények és koncertek megörökítését. Ki kell emelni zenekari tagunkat, Farkas Andrást, aki hatalmas részt vállalt az út leszervezésében és a tolmácsolásban. Végül, de nem utolsó sorban köszönet illet minden kedves szülőt és hozzátartozót, és persze a zenekar tagjait, amiért idejüket és energiájukat nem kímélve készültek fel erre a fesztiválra.

 Az utazás létrejöttében támogatóink voltak:

           * Tótkomlós Fúvószenei Kultúrájáért Alapítvány
           * Tótkomlós Város Önkormányzata
           * ECOELINE Környezetgazdálkodási Konzorcium Zrt.
           * DÉLVÍZ Víziközmű Szolgáltató Zrt.

Valjer Viktória - oboa